closed.

001Qwini
002Back  
003Belépés
004Vendégkönyv

16 év, 1 hónap, 1 nap

Amikor 2007 környékén ezt a honlapot regisztráltam, még teljesen más volt a világ. MSN-en beszéltük meg, mik történtek aznap, és Facebook híján MyVIP volt a mi közösségünk. Ott léptem be először egy westie-s csoportba, aminek a nevére már nem emlékszem, de arra igen, hogy mindenféle kérdéssel fordulhattunk a többiekhez, mert mindig volt valaki, aki tudta a választ. Megismerkedtem más korombeli gazdikkal is és kutyusaikkal, és rajtuk keresztül jutottam el a kutyás honlapok világába. Először még csak mindenkilapja.hu-n, mert az volt ingyenes, de később szüleim telefonjáról sms-t küldözgetve nekem is sikerült regisztrálni és meg is tartani egy saját gportálos oldalt. Nagy volt az öröm, 11 éves énem órákat töltött honlap szerkesztéssel, újabb és újabb tartalom létrehozásán fáradozva. Megtörve a kemény munkát persze a lényeggel is: kint lógni az udvaron Qwinivel és a macskákkal, az akkor csúcskategóriának számító kinyithatós telefonnal (és ha szerencsém volt, a családi fényképezőgéppel) képeket gyártva. Persze közel sem volt egy profi fotós munka, némely képen csak a képzeletet erősen felhasználva ismerhető fel, mit is próbáltam megörökíteni. De nem is ez volt a lényeg. Akkori fejemmel a világ legjobb dolga volt, hogy Qwini hozzánk került. Meglepetés volt, apa titokban hozta el több, mint 200 km messziről. Akkor még egyikünk sem gondolt bele, mi lesz a következő években, hogyan is kell gondoskodni egy olyan kutyáról, aki nem vedlik, szeret mindenhová bemászni, a fél nyarat a vizes edényében állva tölti, és akaratosabb, mint én 15 évesen.

De működött. Teltek az évek, profi kutyakozmetikus lettem, és egészen 2019ig annyit láttuk csak az állatorvost, amíg beadta a kötelező oltásokat. Utána is csak egy kellemetlen kaland változtatta meg az életünket: az a bizonyos rettegett toklász. Egy nagyon kellemetlen orvosi látogatás után - mely végülis pozitív dolog lett, mert így megismertük a környék legjobb állatorvosát - sajnos rá kellett jönnünk, eltelt 12 év, és semelyikünk sem lesz fiatalabb, Qwini sem. De a beállított gyógyszerek pár hét alatt rendbe hozták, és minden ment a régiben. Orr a fűben, séta a kertben, gyümölcs falatozás az almafa és a fügebokor alól, még több fürdetés és nyírás, sok nevetés és némi bosszankodás, ha épp megsértődött és nem akart szót fogadni. Persze egy-két finom falattal mindig ki lehetett engesztelni. 

Azonban minden történetnek véget kell érnie egyszer, és mi is két éven át összeszorított fogakkal néztük minden reggel, a mai lesz-e a befejezés. Doktor úr figyelmeztetett, itt már minden nap ajándék, a szívbetegség nem könnyű dolog, és örüljünk, hogy eddig ilyen jó állapotban van. Egészen az idei évig nem is gondoltam volna, hogy valaha nem lesz velünk. 22 nyarán még meglepődve nevetgéltünk, hogy a rendelő udvarán hogyan barátkozik össze egy nála 2x nagyobb huskyal, aki nem tudja mire vélni a nagy lelkesedést, vagy hogy hányszor kellett falevelet vagy akár egy fél rózsabokrot kiszednem a bundájából, mert a napi rutinjába tartozott a bátyám által kidobált almacsutkák összeszedése a bokrok közül. 

Ma véget ért a történet. A tavaszi első nyíráskor a kabátját levéve feltűnt, mennyivel soványabb, mint tél előtt. Próbálkoztunk másik táppal, ami úgy tűnt, bevállhat, kapott vitaminokat, voltak szép napok és voltak kevésbé szépek. Az utolsók nem voltak azok. Egy ilyen idős állatnál egy hét is megváltoztathat mindent, és a folyamatosan változó időjárás is az ellenség. Utolsó délután még elköszönt tőlünk, utolsó erejével megnézte az udvart. Majd este elaludt, és reggel már nem ébredt fel. Most már a szeretett almafája alatt pihen, és valahol messze ismét együtt játszik a többi kutyussal, akiktől korábban el kellett búcsúznia. 

2007. 05. 04 - 2023. 06. 05.